A kutya orra az egyik létfontosságú érzékszerve. Szaglásával tájékozódik a környezetében, fontos a táplálékszerzésnél, a vadászatnál, valamint a párkeresésnél.
Szagláskor a levegőben oldott szaganyagok felszívódását a szaglóhám nyálkahártyáján lévő szaglósejtekkel végzik. Az orr az orrcimpákkal kezdődik. Ez az arc bőrétől szövettanilag is eltérő szerkezetű, elszarusodó laphám, ezért ezen a részen nem nő szőr. Színe a mélyebb részekben található pigment festék anyagától függ. Ennek árnyalata évszakonkénti változást mutathat egyes kutyáknál! Sokszor a gazda kétségbeesésére kivilágosodik kedvence addig szép, sötét orra, ez kiállítási hiba. Az orrlyukak két oldalát az orrcimpák határolják, illetve egyrészt takarják és védik a külvilágtól. Nyomott orrú fajták egyedeinél, mint például a boxer, bullmasztiff, előfordul, hogy a levegő beszívásakor az orrcimpák hibás anatómiai fejlődése miatt azok odatapadnak az orrjárat falához és akadályozzák a levegő útját. Ez a hiba jól hallható minden légvételkor, amikor szelepszerűen sípoló hangot hallat a kutya. Ezeknél a kutyáknál aránylag egyszerű plasztikai műtéttel hibátlanul lehet korrigálni ezt a fejlődési rendellenességet.
Belül az orrüreg három félkörös ívjáratból áll, amelyet nyálkahártya borít. Gyakran szippantanak fel toklászt szaglászás közben. Ez esetben a kutya hirtelen állandó tüsszögésekor gondolni kell erre. Szerencsés esetben a toklász nem akad el, eljut a garatig, az állat lenyeli, így egy enyhe orrnyálkahártya-gyulladással megússza. Szerencsétlenebb esetben a fű elakad a rostacsontnál. Ekkor csak súlyos operációval, az orrcsont felnyitásával távolítható el az idegen test.