Kiskutyát szeretnék!

hogyan tovább??

Általában hosszú vívódás után hirtelen, egyik percről a másikra döntjük el, hogy veszünk egy kölyökkutyát. Talán a fajtaválasztás is hirtelen ihlet, talán sokáig latolgattuk, hogy melyik típus illik hozzánk leginkább, de amikor döntöttünk, akkor MOST, AZONNAL szeretnénk döntésünk gyümölcsét magunkhoz szorítani, simogatni, gyömöszölni.

Talán ez a kölyökvásárlás legnagyobb csapdája. Ugyanis mi történik ilyenkor? Előhalászunk egy Kutya újságot, felhívogatjuk a csábítóbbnál csábítóbb hirdetések feladóit és lenyomozzuk, hogy hol van kiskutya. Betuszkoljuk családtagjainkat, barátainkat az autóba, és elindulunk a legközelebbi címre. Ez az egész folyamat nem tart tovább egy-két délutánnál - holott társunkat 13-15 évre vesszük magunkhoz!

Ráadásul beleesünk a következő csapdába:

MINDEN KÖLYÖK ARANYOS!!

bájos, kedves, idétlen, szeretni való, ahogy egymás hegyén-hátán bukdácsolnak, elkapják cipőfűzőnket...Nagyon fontos milyen célból szeretnénk a kutyust, milyenek vagyunk mi magunk és körülményeink, és a tenyésztőnek meg kell próbálnia ahhoz illő kölyköt találni. Ezt a folyamatot azért ismerem ilyen pontosan, mert én magam is végigjártam az első GOLDEN RETRIEVEREMMEL.

HOGYAN KERÜLHETJÜK EL EZEKET A CSAPDÁKAT?

1. Gondoljuk végig, mire kell nekünk a kutyus és ennek megfelelően válasszunk fajtát, illetve egyedet!

A retriever nagyon barátságos, gyermek és társaság  kedvelő kutya. Vadászati, sport célokra, mentőkutyának, kábítószer keresőnek és terápiás segítőnek, vakvezetőnek egyaránt alkalmas.

 Ha tenyész egyedet kívánunk vásárolni, akkor azt a szülők és leszármazottaik (!!) kiállítási és munka eredményei, illetve egy lelkiismeretes tenyésztő javaslata alapján tehetjük meg.

A retriever társas kutyának is alkalmas - vegyük azonban figyelembe, hogy alapvetően munkára tenyésztették ki a fajtát, tehát fokozottan igényli a gazdával való közös tevékenységet, bármit, ami mozgatja testét és elméjét!

2. Gondosan mérlegeljük, hogy megfelelően tudunk-e majd foglalkozni új családtagunkkal!

Kutyát lehet tartani városban is, akár a 4. emeleten. A lényeg az, hogy a kutyusnak legalább minden nap 1-1,5 óra szabadban történő foglalkozást - séta, játék, képzés - kell biztosítani. Télen és esőben is!!

Szem előtt kell tartani azt is, hogy a kölyök kutyának minimum 4 óránként ki kell mennie elvégezni a dolgát. Ha ezt nem teszik lehetővé neki, akkor a szobába, össze-vissza fog piszkítani. Sokan csinálják ebben az időszakban, hogy bezárják a kutyust az előszobába. Viszont ha a kiskutya mondjuk 3 óra múlva odapisil, vagy kakil, akkor azt szagolgathatja egész nap. A kiskutyának az a legjobb, ha ebben az időszakban legalább 4 óránként valaki ránéz, leviszi 20 perc sétára, dolgát végezni, és akkor akár alszik további négy órát. Az idősebb kutya (1-1,5 éves kor után) már szívesen elheverész akár egész nap is a lakásban, ha tudja, hogy délután jön a gazdi és a séta-játék, hétvégén pedig egy kiadós kirándulás, úszás.

Hosszabb időre a kölyköt nem szabad becsukni, egyedül hagyni, szüksége van társaságra, a gazdira, mert különben lelki beteg lesz! Ez vonatkozik a kertben tartott kutyákra is! Ők ugyanúgy igénylik a társaságot, foglalkoztatást, mint a lakásban lakó társaik.

* A kombinált oltásokat a kölyöknek élete első évében háromszor kell megkapnia a teljes védettség kialakulásához, a továbbiakban elég évente emlékeztető oltást adni. 

4. Kire hagyjuk a kutyust, ha nyaralni megyünk?

Hmmm...

Ma hazánkban nagyon nehéz minőségi kutyapanziót találni, ahol felelősséggel tartják a néhány napra-hétre megkapott kutyákat: azaz megfelelően etetik, nem kap fertőzést, nincs alkalma összeverekedni a többiekkel, mégis biztosítják neki a napi egészségügyi mozgást anélkül, hogy veszélybe kerülne.

Nem biztos, hogy a nagymama alkalmas egy 35-40 kilós domináns kan kutya sétáltatására...

Tapasztalatból mondom, hogy remekül lehet nyaralni kutyussal együtt is, Nyugat-Európában már szinte természetes, hogy minden szállodába beengedik a (szobatiszta és tiszta) kutyákat. Ha erre nincs lehetőség a tenyésztőt is meglehet keresni.

5. Hogyan válasszuk ki tenyésztőt?

A legjobb, ha ismerünk valakit, akinek egészséges retrieverje van, és tetszik nekünk a kutya külsőleg és belsőleg is. Kérdezzük meg tőle, honnan van a kutyus, keressük meg a tenyésztőt és kérdezzük meg, tervezi-e ugyanazt a párosítást, amiből a nekünk tetsző kutya származik. Ha a kölykök között nincs kirívó különbség, jó az esélyünk, hogy a következő alomban lévő kölykök is ugyanazokat a tulajdonságokat hordozzák majd.

6. Olvassuk el a hivatalos fajtastandardot

Ha nem értünk egy-egy kifejezést, kérdezzük meg hozzáértőtől. A tenyésztőnél vessük össze a szülőpárt ill. azok fotóját a standarddal. A leggyakoribb hibák: túlméretes kutya, lógó bőr (főleg a nyak alsó részén és a fejen), nem jó pigment (a sárga kutyának is lehetőleg sötét szeme, fekete körme és orra kell legyen), beesett hát, nyitott lábujjak (nem zárt mancsok. Családi, társasági kutyánál a kisebb esztétikai hibák nem sokat számítanak, azonban a mozgató szervrendszer eltéréseire ilyenkor is figyelnünk kell. 

7. Az alom

Az alom akkor jó, ha nincsenek nagy különbségek az egyes kutyusok között, sem méretben, sem színben, de igazán még viselkedésben sincs kirívó eltérés a kölykök között.

6-8 hetes korban a korban a kölykök már élénken szaladgálnak, verekszenek. Az alomban mindig vannak domináns és teljesen alárendelt egyedek. A domináns mindenhol ott van, a legbátrabb, a legakaratosabb, a legvakmerőbb. Az alárendelt a pálya széléről szemlélődik, hogyan zajlik körülötte az élet. Próbáljunk a kettő közé "nyúlni" - itt is érvényes az arany középút! Domináns egyed, főleg, ha kan, csak tapasztalt kutyás kezébe való, a nagyon visszahúzódó, félős kutyust pedig nehéz motiválni, nehezen alkalmazkodik új körülményekhez, élethelyzetekhez.

10. Melyiket válasszam?

Először is szemléljük meg, hogy az alomban van-e egyáltalán olyan egyed, mely céljainknak megfelel.

Amit minden kölyöknél nézni kell:

·         sötét pigment (sötét szem, fekete karmok és orr).

·         szín (ld. fajtastandard: a standardban megjelölt színektől való minden eltérés hiba!)

·         szőrzet: semmiképpen nem lehet göndör!

·         egyenes első végtagállás, jó hátsó szögelés - ez ugyan még sokat változhat Az első lábak vagy a könyök nem fordulhatnak kifelé!

·         feszes, nem túl hosszú, semmiképpen sem beesett, hát.

·         ollós harapás - a koponya növekedésével a hibás kölyökkori harapás sokat javulhat, vagy akár tökéletes is lehet később, azonban kár kockáztatni!

·         tiszta szemek, értelmes tekintet.

·         élénkség, érdeklődés, figyelmesség az ismeretlen zajokra, emberekre, tárgyakra, de semmiképpen sem pánik! Természetesen a kölyök is megijedhet váratlan zajoktól, fényektől, de utána érdeklődést kell mutatnia, és nem félelmet!

·         a kölyök nem félhet az emberektől, nem ugorhat el lelapulva, besunyt farokkal a simogató kéz alól! 

15 évig fog örömet szerezni nekünk!!